Naptár a hetek számaival
A naptár kellően nagy időintervallumok kiszámítására szolgáló rendszer, amely az égitestek mozgásának periodicitásán alapul. A szoláris naptárak a Nap mozgásán, a holdnaptárak a Hold mozgásán, a holdnaptárak a Hold és a Nap egyidejű mozgásán alapulnak.
Minden naptár egyik fontos egysége a hét. Egy hét hét napos időszak. A munkatevékenységét hatékonyan megtervező ember számára egy hét, mint időegység nagyon fontos.
Naptárelőzmények
Maga a naptár kifejezés az ókori Rómából érkezett hozzánk, és a latin calendariumból – adósságkönyvből – fordították. A történelem azt mondja, hogy a rómaiaknál az volt a szokás, hogy a hónap első napjain, az úgynevezett kalendák napjain fizették vissza az adósságokat és kamatot fizettek.
A naptárak első analógjai azonban már jóval a Római Birodalom megalakulása előtt megjelentek.
A Kairótól mintegy 800 kilométerre található Nabta Playa városának közelében fedezték fel az emberiség történetének talán első éves naptárkörét. A pásztorok félnomád törzsei hozták létre, akik akkoriban a modern Egyiptom területén laktak. Ennek a körnek a segítségével, amelynek kiindulópontja a Szíriusz csillag megjelenése volt az égen, a törzs lakói követték az esős évszak kezdetét. A heves esőzések a forró sivatagot igazi oázissá változtatta legeltetésre ideális rétekkel.
Körülbelül ugyanebben a történelemszakban a naptár analógja jelent meg a mai Németország földjein lakó törzsek körében. A történelemben Gosek kör néven őrződött meg, melynek kiindulópontja a téli napforduló napja volt.
A következő hivatkozások az időszámítás mechanizmusaira az ókori Egyiptomra vonatkoznak. Itt a naptári év a Szíriusz csillag két szomszédos heliakális felemelkedése közötti időintervallum volt. Az egyiptomiaknak naptárra volt szükségük a Nílus árvizeinek évről évre ismétlődő pillanatainak meghatározásához. Egy természeti jelenség elpusztíthatja az ókori Egyiptom lakóinak összes termését. A gazdálkodók azonban előre tudva, hogy ez mikor fog megtörténni, előre betakarították a termést, és felkészültek a talaj megművelésére, amely az árvíz elmúltával termékenyebbé és megművelhetőbbé vált.
Figyelemre méltó, hogy az ókori naptárak nem rendelkeztek egyértelmű felépítéssel, és a különböző kultúrákban eredeti szerkezettel rendelkeztek. Így például a kelták 9 napra osztották a hetet, az egyiptomiaknál 10-ből állt, az ókori germánok pedig hosszú heteket éltek, akár 14 napból is.
A 7 napból álló hetek először az ókori Keleten jelentek meg. A hét minden napja egy-egy égitest elnevezést kapott: hétfő – Hold, kedd – Mars, szerda – Merkúr, csütörtök – Jupiter, péntek – Vénusz, szombat – Szaturnusz, vasárnap – Nap.
A hétnapos hét a bibliai írásoknak is megfelel, miszerint Isten hat teljes napon át részt vett a világ teremtésében, és a hetedik napon végül a pihenés mellett döntött.
A hétnapos hét végső koncepcióját a rómaiak határozták meg. Az egész azzal kezdődött, hogy az alexandriai Sosigenes csillagász Caesar parancsára kidolgozta az úgynevezett Julianus-naptárt, amely 12 hónapból és 365 napból állt. Továbbá a rómaiak ezt a naptárt az egész birodalomban elterjesztették, a forró Egyiptomtól a végtelen németországi erdőkig.
A Julianus-naptár a 15. századig tartott, majd XIII. Gergely pápa a Gergely-naptárra cserélte. Gyakorlatilag nem különbözött elődjétől, de pontosabb volt, és közelebb állt az évszakváltáshoz. Ma a világ legtöbb országa a Gergely-naptárt használja.
A naptárak és analógjaik bevezetésének szükségessége az ókor népei között, valamint az összes civilizációnak az egységes szervezett naptár felé történő fokozatos elmozdulása az emberek időhöz való különleges viszonyáról tanúskodik. A naptár nemcsak a rendszerezés nagyszerű eszköze, hanem a történelem fontos dátumainak és eseményeinek rögzítéséhez is nélkülözhetetlen eszköz, amely lehetővé teszi, hogy megbízható információkat adjon át a jövő generációinak.
